Azt hiszem ennek a címnek semmi köze nem lesz a poszthoz. Vagy ha igen akkor csak annyi, hogy kb. többet járok halotti torra mint szórakozni. A múlthéten is voltam. Igazából csak az anyósék erőltették, a temetésen való megjelenést, szégyen ide szégyen oda, nem volt kedvem elmenni. Azt hiszem ebből a mondatból az is érződik, hogy nem volt túl közeli rokon az elhunyt. Ráadásul éjszakás voltam. A temetés meg de. 11kor kezdődött. Már odafelé a kocsiban mondtam a férjemnek, hogy csak a temetés aztán húzúnk haza aludni. Feltettem egy napszemüveget, mert brutálisan vörösek voltak a szemeim,  az összvissz három óra alvástól. Szerencsére ez nem az a családi összejövetel, ahol mindenkinek villanatni kell a jóhumorából. Békésen üldögéltem a napszemüvegem mögött, nem szóltam semmit, karoltam a férjemet. Szerintem tisztára úgy néztem ki mint akit nagyon megrázott ez a dolog. Ez nem volt más részemről, mint tiszteletadás. Nem volt kedvem ott jópofizni tök idegen embereknek, de aztán annyira örültek nekem, hogy nem volt pofám visszautasítani a meghívást. Mi mentünk legelöl a kocsival, persze azt sem tudtuk, hogy hova kell menni, de mentünk mert "húzzúnk innen nem bírom a temetőket!" Aztán valaki aki tudta az utat jól leelőzött, aminek csak azért nem örültem, mert iszonyatosan ki van lyukadva a kipufogónk, így olyan hangja van a kocsinak mint ha egy traktorba ülnénk, jó lett volna ha mi állítjuk le először a motort, és senki nem hallaná meg.

Olyan kaszinótojás volt hogy ha nem lenne illetlenség, megkérdeztem volna hogy honnan rendelték. Ilyen hidegtálak voltak, kolbásszal töltött karaj, meg fasírtgolyók, franciasaláta, meg sonkatekercs koktélparadicsommal, meg egy-egy levél petrezselyemmel díszítve. Egyedül a lidlis kólával baszták el a kedvem, mert az olyan szar volt, hogy nem bírtam meginni. Szépem körbeültük az asztalt, és kétpofára zabáltunk. Na jó én nem de az apósom meg a sogórom azok igen. Olyan tajparasztok komolyan mondom. Azt utálom, ha mi hívjuk meg őket vendégségbe, tehát nálunk vagyunk, akkor is ők kínálnak meg abból a kajából/piából amit mi vettünk. Az öreg arra a kérdésre, hogy milyen bort kér, egyből rávágta hogy Badacsonyi szürkebarátot!!! "Akarom kérdezni, vöröset vagy fehéret? Ja akkor fehéret!" Szóval ott eszegettem, és nézelődtem, és láttam, hogy a házigazdák, vagyis az elhúnyt fia, és menye nem ülnek, nem esznek, csak körbeugrálnak minket, mit akarunk enni inni, kávéval kínálgattak, minden szavunkat lesik. Kurvára elszégyelltem magam. Olyan egy szar dolog a halotti tor, senki nem vígasztalgatta őket, senki nem kérdezgette, hogy mik történtek az elhunyttal az utóbbi időben, csak az volt fontos milyen szép a tálalás.