Az elmúlt két három hónapban nagyon magam alatt voltam. Sorra jöttek az anyagi gondok, balszerencsesorozatok. A nyaralásunk egy kész katasztrófa volt, konkrétan úgy menekültünk haza, és a határnál megállva fagyival ünnepeltünk, hogy végre itthon vagyunk. Mint írtam a melóhelyen…

A munkahelyemen hétről hétre...sőt inkább napról napra változnak a viszonyok. Én mondom ilyen egy geci céget még nem hordott a hátán a föld. Két napja felmondott az egyik nagyonkedves kolleganőm. Elmegy külföldre dolgozni. Jól teszi! Az egyik szemem sírt a másik nevetett.…

Hát elbúcsúzott tőlünk. Én igazából nem bánom, mert szinte egyáltalán nem volt vele kapcsolatom. egyszer beszélgettem el vele hosszabban, akkor is arról, hogy az egyik helyettes picsa hogyan szivat egész héten, és én hogyan nem hagyom magam, meg tiszteletlen vagyok meg trallalalla.…

Tök nincs kedvem leírni ezeket a dolgokat, de végülis ezért kezdtem el a blogot, hogy kiírjam magamból mindazt ami megkeserítette a hétköznapjaimat. Én mindezen már túlvagyok, de mégis leírom, hogy képben legyetek hogyan is jutottam el idáig. Fú ha belegondolok, ha minden…

Azt hiszem ennek a címnek semmi köze nem lesz a poszthoz. Vagy ha igen akkor csak annyi, hogy kb. többet járok halotti torra mint szórakozni. A múlthéten is voltam. Igazából csak az anyósék erőltették, a temetésen való megjelenést, szégyen ide szégyen oda, nem volt kedvem elmenni.…

Az egyik ok amiért elkezdtem a blogot, az, hogy a barátnőmnek nem tudtam elmondani a gondolataimat. Pláne nem olyan mezítteleül, mint ahogy megfogalmazódik bennem. Körülbelül egy évvel ez előtt ismertem meg a barátnőmet. Először csak kollegális viszony volt köztünk, aztán egyre…

Minden ember különleges és érdekes szeretne lenni mások szemében. Hiszen baromi jól tud esni, hogy valakinek tátva marad a szája csupán attól, hogy rádnéz, hogy valaki csüngg a szavaidom, mert érdekli mit fecsegsz, pusztán aa lényedttől.Az internet erre a legjobb hely.Küldhetsz…