Hát elbúcsúzott tőlünk. Én igazából nem bánom, mert szinte egyáltalán nem volt vele kapcsolatom. egyszer beszélgettem el vele hosszabban, akkor is arról, hogy az egyik helyettes picsa hogyan szivat egész héten, és én hogyan nem hagyom magam, meg tiszteletlen vagyok meg trallalalla. Pár nappal az elbúcsúzás előtt, felröppent a pénzgyűjtés ötlete, amin én jót röhögtem. Olyanokat mondtam, hogy : Adakozzanak a gazdagok! Kap elég fizetést. Inkább gyűjtsön ő nekem, mert akarok venni egy új dzsekit, és igazán nem bánnám ha utolsó kapcsolatépítő programként beszállna a költségekbe, tök hálás lennék, még lehet le is smárolnám.
Az utolsó nap utolsó órájában mikor éppen a töréstesztet csináltam, (amit egyébként mindig megkéne csinálni, de simán le szoktam szarni, és csak a hasamra ütök és úgy viszem be az adatokat a gépbe) mikor odalibbent hozzám, hogy el szeretne búcsúzni. Lenyomott két puszit az arcomra, és ott maradt még vagy húsz percet. Én meg úgy csináltam a töréstesztet, hogy a kezem egyfolytában járt, de rohadtul nem néztem, hogy mit csinálok, nem számolgattam én semmit. Nem akartam tiszteletlen lenni, így folyamatosan a szemébe néztem, és esküszöm még zavarba is hozott. Az meg csak beszélt, és vagy ötször kívánt sok sikert, és elmondta, hogy hogy fog rám emlékezni, hogy mindig itt meg itt álltam. Azt hiszem ekkor jöttem zavarba. Szoktam látni, hogy néz, de én megvoltam róla győződve, hogy azért mert mit mászkálok össze vissza, miért nem vagyok a helyemen, és egyébkéntis mindjárt jól lebasz a lábamról. Így amikor megláttam, mindig valami hihető mesén járt az eszem, hogy megint mi a lófaszért nem csinálok semmit!?
Amikor jöttem haza, ez az egyébként kimért ember aki soha nem erőltetett egy kurva mosolyt sem az arcára, kalimpálva integetett. Én meg magamba kérdeztem, hogy ennek meg mi a baja? Ez hülye, vagy csak ennyire örül, hogy ez az utolsó napja!?
Aztán két nap múlva kiderült, a főnököm elmondta neki a smárolós storit. Persze úgy, hogy van egy 26 év körüli lányzó aki le akarja smárolni. Ő meg azt mondta, hogy nem gondolta, hogy ennyire odavagyok érte. Hát mert nem is, de köszi fönökasszony, jól beégettél!!
